Én mindig csak annyit akartam hogy to be special. Sikerült. : )
A mai nap hosszú volt. De megérte. (:
Felébredni 3 kor..
Forgolódni 2 órán keresztül.
Valami Amerika 2-őt nézni. És közben igazából izgulni..
Aztán fürdeni, és hajat mosni.
És rájönni hogy szép ez a nap.
És megint fürdeni. (:
És frászt kapni a folyamatosan kinyíló kaputól. (:
És bennt hagyni a kulcsot a zárban.. Csupán véletlen.. (:
És jóasszony módjára "ebédet" csinálni. (:
És átélni egy egyórás kínzást. ..
És fényképeket csinálni.. ((: A Vízről többek között! (:
És végül rájönni h mindez tényleg megérte. És volt értelme. És nem érezni semmiféle megbánást. Csak örömet. Olyan furcsán. De kellemesen. (:
És ezek után elköszönni, búcsúzkodni, és megköszönni egymásnak mindent.
És úgy érezni, hogy lesz még ehhez hasonló alkalom.
És rájönni, hogy a megérzéseim még mindig csodálatosan működnek. :)
Ez volt 2010. február 28-a. Some things have changed.
